This post is also available in: macedón francia spanyol angol szerb horvát bosnyák albán lengyel olasz
Testem hatodik imája
Ott lobogsz e vad ütemű táncnak az élén,
véreddel szólítsz, a távol vadon szava vagy:
„Suhanok már, pihenő testedet elérvén,
én, ismeretlen, néma holdsugár-zuhatag.
Homlokod hajlatán félénk szarvasok legelésznek,
látom két erős karod, e földbe nyúló két fát.
Zöldellő fű a pázsit a szád üregének,
szavaid, akár a csontos magvak − de némák.”
Ott lobogsz e vad ütemű dalförgetegben,
s nem tudom, nappalom vagy-e, vagy pedig éjem.
Kevés e maroknyi vörös föld, melyen elhevertem,
hogy túléljem fenséges vereségem.
Aco Šopov: Örök várakozó, 1964
Foditotta: Fehér Ferenc