Iszonyat

Itt támad mind és mind kihuny, valamibe áthal.
A roppant kő. A heg. A szót szomjuzó gondolat.
Tavasz az anyja, ámde mostohák mostohája,
álom hamuja, hamu álma. Borzalom, iszonyat.

Facsarják fekete esők, szürcsölik aszályok,
rakatja éjjel a nap, kazalra kazla kél,
kérgén sor csigolyatüske a csontra hímtott
árnyak, kitakart vadhús és szenvedély.

Viharok süvöltenek s üvölt a látomás itt,
gaztett és vád és bűn és bűnhődés itt fogan,
ember és vad egy barlangban itt tanyázik
indítja lépteit a gyermek, tipeg, de sorsosan.

Fanyar és mély gyökérből a kenyér itt,
hát száraz is, de édes, lángnál tüzesebb.
Költemény, fáradt vezeklő hogyha érint,
nyilj meg, hogy lobogásban egy legyen veled.

Ó, rózsa, szólaló s izlelve farkasszőlő,
vad marás, önmagával ha vivódik a vér,
ó, föld, halálos ízű mérgeket egyre termő,
ó, lángba görgő szikla. Lobog. Lobogva él.

Itt támad mind és valamibe áthal mind ahánya.
A roppant kő. A heg. A szót szomjuzó gondolat.
Tavasz az anyja, ámde mostohák mostohája.
Álom hamuja, hamu álma. Borzalom, iszonyat.

Ацо Шопов, Гледач во пепелта, 1970
Fordítása: Dudás Kálmán, 1969