A szavak születése

Görcsre görcs.
Sziklára szikla.
Dermedtség fagyos köerdeje.
Görcsre görcs.
Sziklára szikla,
kőből vagy te is már velem.
A szó a sötétből kiválik, 

lidérces kék szén izzik a bensejében.
Ó, te, ki létezel, mert nem létezel,
ringatod az eget,
forgatod a földet.
Ó, te, ki létezel, mert nem létezel,
a föld zokog a kövezett járdák alatt.
Szó, mely a hurcolt halálba beledöbben,
szó, mely beszakít minden halántékot.
Görcsre görcs.
Sziklára szikla.
Átok és magam ásta szó vagy.
Szabadíts ki,
pokolfészek,
kőből rakott erődöm,
hogy a szavak zsarátnokává váljak,
hogy elizzak. 

Aco Šopov, Örök várakozó,  1964
Foditotta: Fehér Ferenc